Free Joomla Templates by Web Hosting
Belépés
Hirdetések


Hírcsatorna

Horgászhalaink

Törpeharcsa

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Törpeharcsa

Észak-Amerikából hozták be Európába a 20. század elején, s azóta az óvilág számos folyójának meg szokott lakójává vált, sőt azokban a holtágakban, ahol kedvező körülményekre talált, valamennyi halfaj közül ez a legszaporább. A legigénytelenebb halak egyike, a rendkívül oxigénhiányos, eliszaposodott vizekben is megél, s táplálék dolgában sem válogatós, a bentosz (vagyis a vízfenék és az üledék élővilága) híján növényi táplálékkal is beéri. A leső harcsától eltérően a törpeharcsának 4 pár bajusza van, és sajátos szerve a hátán levő zsírúszó is, amely a már említett lazacféléket kivéve egyedül rá jellemző. Nappal általában a vízfenéken rejtőzködik, este és éjszaka indul élelemszerző körútra. Közvetlenül a fenék fölött úszik, és bajuszával végigtapogatja a terepet, nem akad-e valami fogára való. Ívása idején, májusban és júniusban a nőstény a fenék talajába mélyített fészkébe rakja ikráit, nemegyszer akár 13 ezret is, s a hím ettől fogva nemcsak az ikrákat őrzi, hanem egy ideig kikelt ivadékait is, amelyeket apró rajokban terelget, vezetget.

 

Süllő és kősüllő

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

(Stizostedion lucioperca és Stizostedion volgense)

Legkisebb kifogható méret: 40 cm

Süllő

Süllő

Kősüllő

Kősüllő

Elterjedés, élőhely:
Süllő (Stizostedion lucioperca)
Kősüllő (Stizostedion volgense)
A süllő Európában honos, megtalálható Nagy Britanniától egészen Oroszország közepéig. Magyarországon nagyobb folyóinkban, tavainkban található meg, Tisza, Duna, Körösök, Dráva, tavaink közül a Balaton és a Velencei tó híres süllőállományáról. Szolnok megyében a Tiszában, a Szajoli holtágban és az Alcsiszigeti Holt Tiszában élnek példányai. Kedveli az oxigéndús kemény aljzatú vizeket, állandóan búvóhelyet keres magának, ahol nincs ott a meder egyenetlenségeiben keres fedezéket. Állóvizeken bedőlt fák mellett, nádasokban kell keresni az iszapos részeket kerüli, folyóvizekben partbiztosító kőrézsűk, kőgátak, sarkantyúk, ruganyok, valamint duzzasztóművek alvizén található meg nagyobb számban.

Testfelépítése:
Teste nyúlánk, oldalról alig lapított, feje hosszúkás, szeme nagy. Szája mélyen hasított és csúcsba nyíló, szájában számos apró fog van, ezek közül kiemelkedik két pár hosszabb ebfoga, lényegében ez különbözteti meg leginkább kisebb testű rokonától a kősüllőtől. Színe a hátán zöldesszürke, oldalt ezüstszürkés, hasa fehér. Testét apró erősen bőrbenőtt pikkelyek borítják. Oldalait 6-8 halvány testre merőleges oldalfolt tarkítja. Hátúszója két részből áll, az elsőnek kemények hegyesek a sugarai, a második lágysugarú úszó.

Szaporodás, egyedfejlődés:
Ívása március-április hónapokban történik, ikráit a fák vízbenyúló gyökérzetére rakja, amelyet a hím kikelésig őriz. Ahol a természetes ívás nem mindig sikeres, az ívóterület hiánya miatt, ott süllőbokrokat helyeznek ki (borókabokor), hogy megfelelő ívóhelyet biztosítsanak a süllők számára. A Balatonon előnevel ivadékokat is kihelyeznek, így fenntartva a híres állományt. Sokszor előfordul, hogy ívása kedvezőtlen víz és hőmérsékleti viszonyok miatt elhúzódik, ami jelentős kárt tehet a leendő állományban, hiszen az akkor már leívott keszegek ivadékai "kinőnek" a süllő szájából.

Táplálkozás:
Az ikrából kikelő lárva először apró planktonikus állatokkal (Rotatoria, Daphnia Magna, Diatomus), később áttér a nagyobb állatkák, férgek fogyasztására, csak néháhy cm-es nagyság elérésekor tér át a ragadozó életmódra, de felnőtt korában is előfordul gyakran, hogy csigáka, kagylókat is fogyaszt nem csak halakat. A halak közül kedveli a nyújtott testű ezüstös csillogás fajokat, szűk garatnyílásán ezek csúsznak le leginkább. A sügérféléket sem veti meg, nem okoz gondot neki a tüskés hátúszó.

 

Sebes pisztráng

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Sebes pisztráng

A gyors folyású, hideg vizek lakója, de megél a hideg vizű tavakban is. Zömök, hengeres teste oldalt kissé lapított. Háta zöldesbarna, oldala sárgászöld. Feje, szája nagy. Szájnyílása a szem hátsó részéig ér. Teste aránylag nagy, vörös és fekete pikkelyek borítják. Úszói jól fejlettek. A leggyorsabb vízfolyásban is villámgyorsan halad.Félénk, óvatos hal, kiválóan lát és fejlett a rezgéseket felfogó érzékszerve. A nagyobb példányok állandóan búvóhelyen tartózkodnak, a kisebbeket még a búvóhely környékéről is elzavarják.

 

Ponty

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Nyúrga ponty

Nyurga ponty (1. ábra)

Tőponty

Tőponty (2. ábra)

Nemes ponty

Nemes ponty (3. ábra)

Legismertebb és legnépszerűbb halunk. Hazánkban sok fajta ponty él, amelyék több szempontból rendkívüli mértékben eltérnek egymástól. Az alakbeli eltéréseket a "profilindex"-szel szoktuk kifejezni, vagyis azzal a számmal, amely megadja, hogy a test hosszúsága hányszorosa a test magasságának. A nyurga ponty profilindexe 3,5-4,5 között változik (1. ábra). Testének hossza tehát átlagosan négyszerese a magasságának. A tőponty (2. ábra) indexe 3-3,5. A tógazdaságokban kitenyésztett nemes pontyok (3. ábra) profilindexe még ennél is kisebb: 2-2,5. De a pontyfajták pikkelyezettségben és színben is jelentősen eltérnek egymástól. A nyurga ponty és a tőponty testét nagy pikkelyek borítják. A test színe felül sötétbarnás, oldalt aranysárgába megy át, a hasa világossárga. A tógazdasági nemes pontyok is lehetnek pikkelyesek. Vannak azonban közöttük tükrös pontyok (4. ábra), melyek a testének java pikkely nélküli, csupán középtájt és a hátvonal alatt húzódik egy-egy pikkelysor. Az ún. tőponty teste teljesen csupasz, csak a farok közelében találni néhány pikkelyt. A tükrös és bőrpontyok testét vastag, sötétbarna, sötétzöld bőr fedi, amely csak a has felé világosabb.

A tógazdasági tenyészpontyoknak horgászati szempontból is nagy a jelentőségük. Igaz, hogy a nyurgaponty szilajabban védekezik a horgon, mint a zömökebb fajták, csakhogy lassan nő. Jó, ha öt-hat nyerse korában eléri a 30 centiméteres hosszúságot, amikor is súlya 70-80 dkg. A tógazdasági nemes ponty jobban értéksefti a táplálékot, háromnyaras korában többnyire meghaladja a kilogrammos súlyt, s egyben a kifogható legkisebb méretet. Ezért a horgászvizek halállományát csakis gyors növekedésű nemes ponttyal érdemes fejleszteni. A ponty ívása rendszerint május elején kezdődik, amikor a víz hőfoka eléri a 17-18 °C-ot. Az ívás azonban néha július közepéig is elhúzódik. Bár testsúly kilogrammonként közel 150 ezer ikrát rak le, természetes utánpótlására legtöbb természetes vizünkön alig lehet számítani. A vízszabályozások miatt ugyanis kevés a sekély vizű, füves szélterület. Az áladás-apadás váltakozása, pedig sokszor szárazon hagyja az ikrát. Emellett az ikra a legtöbb halnak kedvenc tápláléka. Az utánpótlás mai fő módszere a kétnyaras, 20-40 dkg-os ivadék ponty kihelyezése. A Ponty fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje május 2-tól június 15-ig tart. Kifogható legkisebb mérete 30 cm. Naponta 3 darabnál főbbet kifogni tilos. Vizeinkben többnyire 1-3 kg-os súlyban kerül horogra. De nem ritka a több kilogrammos, sőt 10 kg-on felüli sem. A legnagyobb példányok 20 kg körüliek. A ponty hazánk valamennyi nagyobb vizében őshonos. A folyóvizekben nagy vándorutakat tesz meg. A nagyobb tavaszi áradások idején igyekezik kiszökni az árterekre, ahol a kiöntésekben mindent megtalál, ami szaporodásához és táplálkozásához szükséges. A legjobb életfeltételeit az 1-2 méter mély, csendes, víznövényzettel borított vízrészeken találja meg. Ilyen területek kisebb-nagyobb tavaink, valamint a Tisza, a Duna és a Körösök holtágai. A ponty már ivadékkorában csapatosan jár a part menti sekély, gyorsan melegedő vízrészeken, ahol tömegesen talál apró állati planktont. Csoportos vonulását később is megtartja. A pontyok harmonikaszerűen előrenyújtható szájukkal feltúrják az iszapos feneket, és felszippantják a fenékiszapban tömegesen tenyésző, apró álcákat, férgeket. De felkeresik a part menti vízinövényzetet is, ahol rengeteg táplálékot találnak a növényzet szárán és levelein férgeket, rovarokat, kisebb-nagyobb rákféleségeket, csigákat, vándorkagylót. Ennek kemény héját torokfogukkal törik fel. Elfogyasztják egyes növények fiatal hajtásait és termését is. Általában azonban a pontyra - még több kilogrammos korában is - a horogra alig tűzhető táplálék és a lassú legelésző életmód a jellemző. Táplákozását, étvágyát több tényező befolyásolja. Ezeketérdemes figyelemmel kísérni, ha meg akarjuk magunkat kímélni az előrelátható csalódástól.

Mindenekelőtt a víz hőfokának változásaira kell figyelemmel lenni. Késő ősszel, amikor a lehűlő vízben elpusztul a természetes táplálék java része, a ponty elvermel. A téli időszakban alig vesz magához táplálékot. Télen csak az erőművi hűtőtavak meleg vizében lehet pontykapásra számítani. Tavasszal, amikor a víz melegedni kezd, s megindul a természetes táplálékképződés, a ponty is elhagyja téli vermét, és a víz sekélyebb, melegebb part menti részére vonul. A víz hőfokának növekedésével egyre nő az étvágya. Április közepén már számos vizünkön számíthatunk pontykapásra. Május-szeptember hónapokban, a 20-25 °C-os vízben legjobb az étvágya. Előfordul, hogy időnként még októberben, novemberben is jól kap. Annál meglepőbb, hogy a legjobb nyári időszakban néha napokra megszűnik a pontykapás. Ennek több oka lehet. Egyik a ponty frontérzékenysége. Az időjárási frontok hazánkat többnyire az Atlanti-óceán felől közelítik meg. Átvonulásuk előtt egy-két nappal - sokszor több napon át - déli-délnyugatira fordul a szél, fülledtté válik a levegő, és jelentősen csökken a légnyomás. Ezekben a napokban a pontynak nincs étvágya. De étvágytalanná válik a ponty a folyóvizekben is, ha erősebb az apadás.

Ezzel szemben a front átvonulásakor és utána megjavul az étvágya. Kisebb-nagyobb esőben, északnyugatira forduló szél mellett rendszerint jól kap. Ugyancsak megnő az étvágya, ha lassan árad a víz. Befolyásolja a pontykapást a napszak is.

A nyári meleg időszakban legtöbb vizünkön a hajnali, kora reggeli és a napnyugta előtti órák a legjobbak. A délutáni vakmelegben nem kap. Kora tavasszal és késő ősszel viszont a kapások zöme a déli és délutáni órákra esik. Ez azonban csak általános szabály, amelytől egyes vizeken jelentem lehet az eltérés.

 

Menyhal

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Menyhal

(Lota lota)

Méretkorlátozás alá nem eső faj
Teste megnyúlt, hengeres, feje jellegzetesen békaszerű. A test hátulsó része oldalról összenyomott. Szája nagy, a száj szöglete a szem hátulsó szegélyének vonaláig ér. Szájában kicsi, hegyes fogak ülnek. Az áll közepén egyetlen hosszabb bajuszszálat találunk, az elülső orrnyílás mindkét oldalán egy-egy igen rövid bőrnyúlvány van. Szeme kicsi. A mellúszó magasan, csaknem a test középvonalának közelében ered, széle lekerekített. Hasúszói torokállásúak, a mellúszók előtt helyezkednek el, keskenyek és hegyesek, a második úszósugár hosszan megnyúlt. Két hátúszója közül az első rövid, a második hosszú, egészen a farokúszóig terjed, de azzal nem olvad össze. A farokalatti úszó ugyancsak hosszú és alacsony, pontosan a második hátúszó alatt található. A farokúszó hosszú, széle lekerekített. Cycloid pikkelyei nagyon aprók, alig láthatók, mélyen és keményen ülnek a bőrben. Oldalvonala helyenként hiányos. Háta és oldala barnászöld, sötétbarna, a has felé haladva ritkuló sötétbarna márványozottsággal, amely ráterjed a hát-, a farok- és a farokalatti úszóra is. A has piszkosfehér. A mell- és a hasúszó sárga.

A paduc szinttájtól lefelé szinte minden folyóban megtalálható, tipikus hideg sztenoterm faj lévén a felmelegedő vizekben nyári álmot alszik a mélyebb, hűvösebb mederrészeken. ősszel a víz lehűlésekor megélénkülnek, az egyébként éjszakai életmódot folytató halak októbertől kezdődően egész nap aktívak (Müller, 1970).

Ivarérettségüket a hímek 3-4, az ikrások 4-5 éves korukban érik el. A legkésőbb, vagy ha úgy tetszik, a legkorábban ívó halunk, mivel 1 mm átmérrőjű nem ragadós ikráit december-február hónapokban rakja le, a folyók köves vagy homokos medrő szakaszain, rendkívül alacsony, 2-5 °C hőmérsékletű vízben. A megközelítőleg vízzel azonos fajlagos tömegű ikrák eleinte vízközt lebegnek, nagy területen szóródnak szét. Egy ikrás 5-20 perces pihenési időközökkel, több részletben bocsájtja ki 300 ezertől 1 millióig terjedő számú ikráit. A 45-55 napig tartó inkubációs idő után kikelő lárvák 3-4 mm hosszúak, a kelést követő 12-15. napon kezdik meg az önálló táplálkozást. A lárvák eleinte planktonikus szervezeteket fogyasztanak, majd rovarlárvákkal, férgekkel, puhatestűekkel, felemáslábúrákokkal táplálkoznak (Keresztessy, 1991). A hároméves egyedeknél már jellemzően megjelenik a nyári táplálkozási inaktív periódus, ekkor válik kifejezettebbé a ragadozó életmód is (Volodin és Ivanova, 1968; Bailey, 1972; Nilsson, 1979; Keresztessy, 1991). Melegebb éghajlatú területeken növekedése közismerten lassabb, a nagyobb vízhozamú, alacsonyabb átlaghőmérsékletű vizekben tapasztalható törzshosszgyarapodáshoz képest. A menyhal a tőkehalfélék egyetlen édesvízi képviselője jelenleg 3 alfaja ismert, a Lota lota leptura Hubbs-Schultz, 1941 (Észak-Amerika, Nyugat-Szibéria), a Lota lota maculosa LeSueur, 1817 (Kelet- és Észak-Amerika) és a Lota lota lota (Eurázsia).

 

Márna

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Márna

Hengeres, nyúlánk hal. Testét apró pikkelyek borítják. Száját, amely lefelé nyílik és igen szívós, négy bajuszszál köríti. Háta zöldesbarna, oldala zöldesfehér, hasa világosabb. Úszói fejlettek, teste izmos.Május, júniusban ívik a folyó medrében. Ilyenkor nagy csapatokban vonul felfelé a folyón, hogy elérje az ívásra legalkalmasabb, gyors folyású, kavicsos szakaszokat. Ikrája emberi táplálkozásra alkalmatlan, különösen az ívás idején mérgező.A márna fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje május 2-tó1 június 20-ig tart. Kifogható legkisebb mérete 35 cm.

Horogra leggyakrabban 1/2-1 kg-os példányok akadnak, de vizeinken eléri a 4-5 kg-os súlyt is. Tipikus folyóvízi hal. Tavakban csak kivételesen fordul elő. Előszeretettel tartózkodik a gyors folyású, kavicsos, homokos fenekű folyókban. Elkerüli az iszapos medret. Általában a meder mélyebb részein tartózkodik, de áradáskor megközelíti a meredek, agyagos partoldalakat is. Fő tápláléka a víz fenekén élő álca, féreg és csiga, amelyek után állandóan turkál, de elfogyasztja a vízzel sodort táplálékot is. Ezért szívesen tartózkodik a szennyvízbefolyások utáni vizeken, hídlábak mögött, patakok, folyók.

 

Kecsege

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Kecsege

A vízszabályozások, a vízszennyezések következtében jelentős mértékben megsemmisültek a tiszavirágálca telepek, olyannyira, hogy a kecsege életfeltételeit nem biztosítják. A kecsege igen szép formájú hal. Hazánknak, s főképpen a Tisza és mellékfolyóinak ez az ősi halfaja megnyúlt alakú. Orra hosszúkás, hegyesedő s felfelé görbülő. Szája az orr kezdete alatt van, s lefelé nyelik. A száj előtt négy rojtos bajusszál helyezkedik el. Pikkelytelen, igen nyálkás testén 5 vértsor húzódik végig. Legkiemelkedőbbek a hátvértek.

A többi, az oldalsók és az alsók kevésbé kiemelkedők. Testén csigolyák nélküli gerinchúr húzódik végig. Mellúszói hosszúak és erősen fejlettek. Farokúszója a cápáéra emlékeztet. Több kilósra is megnő. Húsa szálkamentes, a tiszai halászlé egyik fő tartozéka. Tápláléka férgek, csigák, lárvák, közöttük is legfontosabb a tiszavirág lárvája, amelyet hegyes, kemény orrával túr ki a partoldalból.

 

Kárász

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Kárász

Nagyobb példányait jó íze miatt szívesen fogyasztják, kisebb példányai csukázáshoz, harcsázáshoz igen jó, szívós csalihalak. Széles testű, magas hátívelésű hal. Pikkelyei nagyok.

Színe aranysárga, hátán barnába hajló, nincsenek bajuszszálai. Iszapos, hínáros, elmocsarasodó kisebb tavakban találja meg legjobban életfeltételeit. Ugyanott él, ahol a compó. Horogra is többnyire vegyesen akadnak.

 

Karikakeszeg

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Karikakeszeg

Valamennyi keszeg közül a karikakeszeg testének alakja hasonlít leginkább a dévérkeszeghez. Fiatal korukban inkább csak a garatfogak alapján lehet őket megkülönböztetni. A dévérkeszeg garatfogai ugyanis egysoros elhelyezkedésűek, míg a karikakeszegéi páros sorokban találhatók. Az idősebb példányokat már könnyebb megkülönböztetni. Bár a test arányai hasonlóak, mégis a karikakeszeg hátvonalának íve töretlenebb, páros úszóinak töve enyhén vörhenyes árnyalatú és farokúszója részarányos.

Ha két azonos nagyságú példányt hasonlítunk össze, kitűnik, hogy a karikakeszeg pikkelyei jóval nagyobbak; szeme is nagyobb. Eltérést jelent az is, hogy míg a dévérkeszeg hátrahajlított mellúszójának vége eléri a halúszó elró sugarára húzott merőleges vonalat, a karikakeszegen a halúszó jóval hátrább van.
Növekedése igen lassú. Az 150-200 mm-es hosszúságot többnyire csak a negyedik-ötödik életévében éri el. Vizeinkben ritkán akad horogra 0,5 kg-ot meghaladó példány. Tartózkodási helye. A karikakeszeg előszeretettel keresi fel a lassú folyású, növényzettel benőtt, agyagos, homokos vizeket. De előfordul a mély, iszapos fenekű állóvizekben, holtágakban is.

Táplálkozása nagyjából megegyezik a dévérkeszegével. Az apró rákféléken kívül kedvenc tápláléka a növényeken élő rovarlárva, apró csigák. De még felnőtt korában is elfogyasztja a vízinövény-törmeléket és a moszatot.

 

Jászkeszeg

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Jászkeszeg

Zömök testalkatú hal, oldalról kissé lapított. Háta zöldes-szürkés. Oldala ezüstös, hasi része sárgás. Szája közepes állású s viszonylag tágra nyitható. Fürge, gyors mozgású hal, amelynek apraja kitűnő csalihal. A nagyobbja 20-40 dkg-os súlyban fogyasztásra is alkalmas. Bár több kilósra is megnő, horogra többnyire 100-400 g-os példányai akadnak.

Főképpen folyóvizekben, a mélyebb, homokos fenekű vízfolyásokban tartózkodik, de felkeresi a folyóvízzel összeköttetésben lévő állóvizeket, sőt a bővizű, kisebb patakokat is. Kedvelii a szennyvízbefolyások környékét. Tápláléka ivadékkorában főképpen állati plankton, de felnőtt korában mindeneva: rovarokat, álcákat, csigát, kagylót, a vízinövények friss hajtásait, de a halivadékot is megeszi.

 

Harcsa

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Harcsa

A harcsát hatalmas fej, rövid törzs és igen hosszú farokúszó jellemzi. Feje igen széles, felülről kissé lapított és igen kerekített. Szája hatalmasra tátható. A szájüreget sűrű, apró gerebenfogazat borítja. Felső szájpadlása kemény, csontos. Szeme a szájszöglet közelében helyezkedik el, és méreteihez képest szokatlanul apró. Szája széléről tapogató bajusszálak nyúlnak ki: négy rövidebb az alsó ajakról, és két hosszú a felsőről. Teste vaskos, hasüregében hatalmas gyomorral. Garatnyílása igen bő.

A két nagy páros mellúszó közvetlenül a fej mögött helyezkedik el. A farokrész szokatlanul hosszú és keskeny. Ugyancsak hosszú a farok alatti úszó is, amely végighúzódik a farokrész alatt. A harcsa alakjából adódóan nagy kilengésű, kígyózó mozgást tesz lehetővé.
Teste csupasz, bőrét pikkely nem fedi. Háta barnásszürke színű, oldala világosabb, márványozott.

Leginkább ízlelő és szaglószerve nyújt segítséget a táplálék észlelésében, de tapintó, halló, valamint az áramlást érzékelő szervei is fejlettek.
Ívásának fő időszaka május-júniusra esik. Parti fűzfák gyökereire rakja le az ikráit. Ilyenkor párosával jár, valóságos fészket készít magának, ahol az ikrákat a kikelésig védi.A harcsa táplálékdús vizekben nagyon gyorsan növekszik, a kétnyaras harcsa elérheti az 500 mm-t, és az 1,2-1,5 kilógrammot. Nappali óráit többnyire a víz mély gödreiben, üregekben, vízbe dőlt akadályok között tölti. Kora esti, éjszakai órákban elhagyja búvóhelyét és táplálékszerző körútra indul. Vannak időszakok, mikor nappal is mozgásban van. A forró nyári időszak déli óráiban, zivatar közeledtekor, nyári áradások alkalmakor figyelhető meg a mozgása. Többnyire a fenék közelében vonul, minél alacsonyabb a vízállás, annál inkább ragaszkodik a mélyebb részekhez. Áradáskor azonban felkeresi a sekélyebb részeket is.

A harcsa késő ősszel elvermel, ilyenkor alig táplálkozik.

 

Garda

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Garda

Pontyfélék családjának tagja. Vándorló életmódot folytató hal. A telet a tengerben, az év többi részét édesvizekben tölti. Ezekben a vizekben folyik le ívása is. Ikrája a víz színén lebeg, illetve sodródik az áramlással. Vannak édesvízi állományai is. Ilyen például a balatoni gardaállomány. Nagyobb folyóvizeinkben mindenütt megtalálható.

Alakja minden más haltól eltérő. Teste hosszúkás és igen lapos, szinte kardszerű. Mellúszói feltűnően nagyok. Oldalvonala szokatlanul kanyarog. Szájnyílása szinte merőlegesen felfelé nyílik. A víz színére hulló rovarokat, és a szúnyogálcát egyaránt megeszi. A nagyobb példányok elkapják a küszivadékot, sót saját fajuk apró példányait is.

 

Fekete sügér

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Fekete sügér

Az USA-ból áttelepített hal. Telepítését nagy várakozás előzte meg, sajnálatosan európai telepítése csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Zömök testű, nagy fejű hal. Szájának hasítéka túlér a szem vonalán, oldala kissé lapított. Színével a tartózkodási helyéhez alkalmazkodik.

Két hátúszója közül a fej felé eső kemény, tüskés, a farok felé eső lágy, tüske nélküli. Hasúszói közvetlenül a mellúszók alatt helyezkednek el. Nagy farokúszója enyhén bemetszett. Érzékszervei közül főleg a látó és rezgést felfogó szervei fejlettek.

Őshazájában nagyra nő, nálunk az 1 kg-os is ritkaságnak számít. A nem túl mély, jól felmelegedő tavakat és a lassú folyású vizeket kedveli. Táplálkozásában nem válogatós, a kifejlett példányok csakis élő, mozgó táplálékra vadásznak.

 

Ezüst kárász

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Ezüstkárász

A kárászhoz és a pontyhoz hasonló alkatú hal. A kárásszal szemben azonban nem az elmocsarasodó vizeket, hanem a lassú folyású folyókat, a csatornákat, a víztározókat kedveli. Nincsenek bajuszszálai; színe ezüstszürke. Jóval zömökebb, mint a kárász. Jellegzetessége, hogy állománya csupa ikrás egyedből áll. Bármilyen a pontyfélék családjához tartozó halfajjal (bodorka, vörösszárnyú keszeg, ponty stb.) összeívik. Ha ritka az állománya, eléri az 500 gramm súlyt. Húsa ízletes. Ha túlszaporodott, kispéldányai csököttek, csalinak használhatók.

 

Domolykó

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Domolykó

A pontyfélék családjának tagja. Teste henger alakú, háta széles. Háta barnászöld, oldalai ezüstös, aranyos csillogásúak, úszói pirosas színezetűek, erőteljesek. Feje, szeme nagy. Nagyon óvatos, tanulékony, de nagy étvágyú hal. Vegyes táplálékon él, igen nagy méretű szája lehetővé teszi nagyobb zsákmány elfogyasztását is.

Táplálékai lehetnek apró álcák, rákfélék, vízre hulló rovarok, gyümölcsök, halivadék, béka, egér. A kisebb példányok általában bandába verődnek, a nagyobbak magányosan vadásznak, "foglalt" helyük van (vízre hajló levelek, ágak).

Mivel hazánkban a nyúldomolykó védelme megszűnt, nincs szükség a kettő közti megkülönböztetésre, mely az úszók alakjában nyilvánul meg. Egész Európában honos, a sebesebb folyóvizekben tipikus felszíni hal. Hazánk szinte valamennyi vizében megtalálható. Ivási ideje áprilistól júniusig tart, ikráját kövekre, növényzetre rakja, ivarérése a 3-4. évben következik be.
Közepesen nagyra növő faj. A harmadik évben elérheti a 20, az ötödikben a 30 cm nagyságot is.
Pisztrángos vizekben mint ivadékpusztító és konkurrens kártékony.

 

Dévérkeszeg

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Dévérkeszeg

(Abramis brama)

Tilalmi idő: Nincs. Méretkorlátozás alá nem esik.

A küsz, a bodorka és a vörösszárnyú keszeg elsősorban mint csalihalak jelentősek. A dévérkeszeg azonban nem csupán ízletes falatot nyújt, hanem horgászata - tömeges előfordulása miatt - igen szórakoztató is. Ezért részletesebben foglalkozunk vele.
Teste lapos és igen magas. A testhossza alig több, mint 2,5-szerese a magasságának. Színe a hátán zöldesszürke, oldala csillogóan ezüstös, az idősebb példányokon sárgás árnyalattal. Hasa fehér. Úszói palaszürkék. Parányi feje van. A szája - a pontyéhoz hasonlóan harmonikaszerűen előre nyújtható, félig alsó állású. Ívása májusra, június első felére esik. Az ívás időszakában a hímek testén apró nászkiütések mutatkoznak, az ikrásokén pedig vöröses foltok.
Horogra rendszerint a 10-30 dkg-osak akadnak, de nálunk sem ritka a kilón jóval felüli példány. A hazánktól északra eső országokban gyakran fognak többkilós példányokat is. A dévér valamennyi nagyobb vizünkben őshonos. A folyókban, tavakban, holtágakban egyaránt megtalálható. Különösen kedveli a lassú folyású, mély vizeket, a nagyobb, mély vizű tavakat. Előszeretettel tartózkodik az erőművek alatti kavargó vizekben. Nagy csapatokban jár a víz mélyén, ahol lárvák, álcák után túrja az iszapos feneket. A nyári hónapokban a sekélyebb part menti részeket, a nádszéleket is felkeresi. Ilyenkor a süllőtartásokon a víz magasabb rétegeiben is megtalálható.
Táplálkozása, igen változatos. Egyaránt fogyaszt növényi és állati eredetű táplálékot. Planktont, alsóbbrendű rákféléket, különböző álcákat, lárvákat.

A dévérkeszeg horgászata:
Horgászata kora tavasztól késő őszig egyaránt eredményes. A legjobb fogási időszak július elejétől szeptember végéig tart. Ebben az időszakban kellően előkészített, jól etetett helyen, finom szerszámmal egész nap - még a déli órákban is - kapás kapást érhet. Érzékeny, jól beállított úszóval az etetéssel odacsábított csapat szinte valamennyi tagját kifoghatjuk, sőt folyamatos etetéssel újabb és újabb csapatokat csábíthatunk nagyobb távolságról a horgászhelyre. Az eredményes dévérezésnek két előfeltétele van: a minél finomabb, érzékenyebb szerszám és a jól előkészített, etetett hely.
Ami a felszerelést illeti, a fenekező- és az úszósfelszerelés elvileg egyaránt alkalmas dévérezésre. Figyelemmel azonban a dévér óvatos, finom kapására, a fenekező módszert csak azoknak a tapasztalt, kitűnő reflexű horgászoknak lehet ajánlani, akik nem rendelkeznek csónakkal, és így kénytelenek a partról, sokszor 25-30 méterről dévérezni. Ilyen távolságról sikeres bevágás csakis egészen vékony zsinórral, egyetlen, állandóan kézben tartott bottal lehetséges. Annál eredményesebb a dévérezés csónakból, osztott súlyú felszereléssel. Csónakunkat - lassú folyású vízen - 5-8 méterrel a horgászhely fölött horgonyozzuk le. Állóvízen álljunk háttal a szélnek. Így az úszót sem a vízfolyás, sem a szél nem mozdítja ki helyéből.
Az úszós dévérezőszerszám legyen a lehető legérzékenyebb. A bot vékony, hajlékony. Tavasszal, mikor a dévér a sekélyebb vizeket keresi fel, a 2,70-3 méteres bambusznád bot is megfelel. Más időszakban, amikor a meder 4-6 méteres mélységeiben tartózkodik halunk, jó, ha a bot hossza meghaladja a 3 métert. Legjobbak ilyenkor a 4 méternél hosszabb, teleszkópos üvegcső botok. A mély vízben annál nehezebb a szerszám kezelése, minél rövidebb a bot és vastagabb a zsinór.
Ha a dévérek átlagsúlya csak 15-30 dkg, ne használjunk 0,20-asnál vastagabb zsineget. Ehhez nemcsak a peremfutó, de bármilyen kisméretű tárolóorsó is megfelel. Úszónk legyen minél kisebb, törzse minél karcsúbb, antennája minél vékonyabb. Súlynak csupán néhány (4--6 darab, 2,5-3,5 milliméteres hasított sörétet vagy hosszúkás ólomdarabkát erősítsünk a zsinórra. A horog se legyen 10-14-esnél nagyobb. Ezt a szereléket közepes dévérezőfelszerelésnek nevezzük. Ha a víz mélysége meghaladja a bot hosszát, jobb a csúszó úszó, pamuttekercs ütközővel ellátva.
Ha a dévérek átlagsúlya csak 10-15 dkg, tovább kell finomítanunk a felszerelést. Válasszunk 0,12-0,15-ös zsinórt, 12-16-os horgot, még könnyebb, karcsúbb úszót és ennek megfelelően kevesebb sörétszemet. Ezzel a finom dévérezőfelszereléssel könnyen megfoghatjuk a nagyobb bodorkőt és a vörösszárnyú keszeget is. Mivel az utóbbira sekélyebb vízben horgászunk, nincs szükség 3 méternél hosszabb botra.
Előfordul az ellenkező eset is, amikor nagy dévér keszegek mellett pontykapásra is számíthatunk. Ilyenkor térjünk át a vastagabb, 0,20-0,25-ös zsinórra, a 8-10-es horogra és az ezeknek megfelelő, kissé nagyobb úszóra valamint a több ólomsörétre. Igaz, hogy ezzel a szerszámmal az apróbb dévért nem igen tudjuk megfogni, csak a 20-30 dkg-on felülieket, ugyanakkor azonban sikerrel birkózhatunk meg egy-egy méretes ponttyal is, legfeljebb tovább tart a fárasztás. Ez az erős dévérezőfelszerelés valamennyi nagyobb békés hal horgászatára (paduc, jász-keszeg, compó stb.) alkalmas úszós szerszám. Csupán a csalétket kell helyesen megválasztani.
Bár az osztott súlyú felszerelés többnyire jól beválik a dévér horgászatában, mély és kissé hullámzó vízen még ezt is felülmúlja a feltolós szerszám. Ezt használva a kapást nem az úszó víz alá süllyedése jelzi, hanem ellenkezőleg: az úszó antennájának hirtelen kiemelkedése a víz fölé.
Az etetés is nagyban előmozdítja a dévérezés sikerét.

 

Csuka

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Csuka

(Esox lucius)

Tilalmi ideje: február 15-március 31.

Legkisebb kifogható méret: 40 cm

Teste hosszúkás, oldalt kissé lapított. Feje lapos, kacsacsőrre emlékeztető. Szája hatalmasra tátható és tele van tűéles fogakkal. Az alsó állkapcsa kissé túlér a felsőn, kampós végű, nagy kapófogak helyezkednek el benne. Ezek ha kitörnek, újra nőnek. Testét apró pikkelyek borítják. A vizek eltérő jellege, valamint a táplálék bősége jelentősen hat a test arányaira. A farokrész rövid, és jókora farokúszóval végződik. A három páratlan úszó elhelyezkedése teszi lehetővé, hogy a csuka a táplálékát egyetlen gyors ugrással kaphassa el. Színe a környezethez alkalmazkodik. Alapszíne a zöld, ami a hátán a legsötétebb, oldalán zöldes-aranysárgás és márványozott. Hasa fehéres, úszói is tarkák.

Igen korán, többnyire már február végén, márciusban ívik. Ikráit a sekély, part menti növényzetre, fűszálakra rakja. A csuka mesterséges szaporítása is megoldott: a lefejt ikrák 70-80 százaléka kikelhet, szemben a természetes körülmények között lerakott ikra 1-2%-ával. Gyors növekedésű hal, egyéves korában eléri a 100 g-os súlyt, kedvező körülmények között 2 éves korában az 1 kg-ot.

A csuka fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje általában március 1-től 31-ig. Kifogható legkisebb mérete 40 cm. A horogra rendszerint az 1-2 kg-os példányok akadnak, de megnő 10 kg-on felülire is. A csuka valamennyi álló- és folyóvizünkben őshonos. Különösen kedveli a csendes, nem túl mély, vízinövényzettel benőtt holtágakat, a hínáros, nádas tavakat, csatornákat. A nagyobb vizeken a parti sáv közelében, a nádasok szélén tartózkodik.

Rendkívül falánk ragadozó. Mindenre rávág, ami a vízben él és mozog. Megeszi a békát, az apró víziszárnyast, a pockot. Fő tápláléka mégis az apróhal, amelyből töméntelen mennyiséget képes elfogyasztani. Saját faját sem kíméli. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt horgot is megemészti. A kishalakra a környezetbe beolvadva, takarásból les. A kiszemelt áldozatra villámgyors lendülettel csap rá, és nem hibázik. Kissé hátrahajló fogai közül nincs menekvés. A mechanikai ingereket felfogó, áramlást érzékelő oldalvonalnak is nagy jelentősége van a vadászatban. Táplálékának túlnyomó részét nappal ejti el, sötétben ritkán kap. A nagyobb halat derékon kapja el, majd megforgatja szájában és fej felől nyeli el.

A csuka horgászata:
A csuka horgászata pergetve a legsportszerűbb, élő hallal, úszóval, pedig igen szórakoztató. Pergetve főképpen ősszel fogható, bár a nyári hónapokban legnagyobb az étvágya. Ilyenkor korlátlanul jut kishalhoz a sűrű növényzet között, ahol a villantó minduntalanul elakadna. ősszel azonban a kishalak többnyire a mélyebb vizekre vonulnak, így a csukának is többet kell mozognia, hogy rájuk akadjon. A pergetéshez használjunk közepesen merev, 2,10-2,70-es botot, 0,25-0,35-ös zsinórral. A villantók közül az önsúlyos, közepes és nagyméretű támolygók, valamint a körforgók a legjobbak. Ugyancsak eredményesek a különböző wobblerek. Kissé opálos vízben a villantó lehet fényes is, de tiszta vízben óvakodjunk a túlságosan csillogó, nikkelezettektől. Tiszta vízben jobban beválnak az opálos, matt fényű sárgaréz vagy vörösréz színű, sőt egyik oldalon pirosra festett villantók. Akár gyalogosan, akár csónakból pergetünk, a csukázás során nagyobb vízszakaszt horgásszunk le. Dobásainkkal előbb a kövezés, vagy a nádfal közelében levő vizeken kísérletezzünk, s csak azután tapogassuk le a távolabbi vízrészeket. A villantót nyáron középvízen vezessük, késő ősszel a víz mélyebb rétegeiben is próbálkozhatunk. Az élőhalas úszós csukázásnak a pergetéssel szemben az az előnye, hogy élő hallal néha még akkor is becsaphatjuk őket, amikor a villantó már csődöt mondott. A csuka ugyanis alig tud ellenállni a horgon vergődő csalihal csábításának. Élő hallal rendszerint állóvízen, vízinövényzet között horgászunk. A horgon mozgó csalihal könnyen elakadhat a növényzetben. Ezért a felszerelés legyen erősebb. Vízinövények között, nádszéleken 3 méter körüli, merevebb botot, 0,35-0,45-ös zsinórt, nagyobb úszót és ennek megfelelő ólmot, 3/0-1/0-ás egy- vagy háromágú horgot használjunk. A horgot az éles fogak miatt célszerű drótelőkére kötni. Nagyobb úszóra azért van szükség, mert annak nem csupán az ólmot, hanem a kishal mozgását is el kell bírnia. Kapásnál az úszó hirtelen a víz alá merül, majd lassan elindul a víz alatt. Ezek igazán izgalmas pillanatok! Ne vágjunk be azonnal, várjunk néhány másodpercet, amíg a csuka a kishalat megfordítja a szájában. Így biztosabban akad a horog. Legyen velünk szájfeszítő és horogszabadító. Ezek nélkül bajosan lehet a horgot kiszedni a csuka szájából. Ha mártogatva horgászunk, a kövezések mentén ugyanazt a felszerelést használhatjuk, mint az élőhalas úszós csukázás során. Ha azonban bedőlt fák víz alatti ágai között próbálkozunk, még erősebb szerszámhoz kell nyúlnunk. A horogra akadt csuka rendkívül hevesen védekezik. Többször is megiramodik, kiugrik a vízből, a fejét rázza, csakhogy megszabaduljon a horogtól. Ha ilyenkor meglazul a zsinór, könnyen leszakad a hal. Feltétlenül szákkal merítsük ki.


Őshonos ragadozó halunk, mely jellegzetes más hallal nem összetéveszthető, mint a képen is jól látható, ezért alakjáról nem írok többet. Talán annyi fontos még, hogy akár 100-150 centimétere is megnőhet. Mindenhol megtalálható hazai vizeinkbe, ebből kifolyólag mindenhol megpróbálhatunk rá eredményesen horgászni. Főleg parti növényekkel benőtt partszakaszokon szeret tartozódni, ugyanis innen szokott nézelődni és az első adandó áldozatra lecsapni, majd azt felfalni. Főleg keszegeket, kisebb testű más halakat, békát és madárfiókákat (akik oda merészkednek).

Na, hogy is horgászunk rá. Egyelőre nézzük az úszós horgászatott:

A felszerelés a következő egyszerű technikával történik. Vásárolsz egy kb. 25 g-os csukázó úszót a boltos majd ajánl egyet, vagy kettőt. Veszel hozzá 20 g-os gömbólmot acélelőkét kb 30 cm-eset és 1-es süllőző horgot. Az úszót ráhúzod a damilra megütközteted. Az ólmot szintén felhúzod a damilra szintén rögzíted fixen, majd kötsz egy forgókapcsot, olyat amelyik kapcsos, mivel abba tudod kényelmesen bele akasztani az acél, vagy kevlár előkét. Majd az előkére rögzíted a horgot és kész is a csukázó felszerelés. Nincs már dolgod, mint kiválasztani a csukás helyet és türelmesen várni míg fogsz egyet. Ja a kishalat szúrhatod orrba és hátba is, lehetőleg úgy, hogy ne szúrd át a gerincét. Azt nem tudom miért, de van aki a döglött halra esküszik és azt állítja, hogy a legnagyobb csukákat, azzal lehet fogni.

Ez a felszerelés, majdnem ugyanaz, mint az előbbi, csak annyi a különbség, hogy megméred a vízmélységet. Itt nem gömbólmot használsz, hanem fülespálca, vagy cseppólmot. Miután megmérted a vízmélységet eldöntöd, hogy hol lesz a csuka (ami nem biztos, hogy bejön), vagyis milyen magasságban kívánsz horgászni. Ezután már nincs más dolgod, hogy elvágod a damilt kötsz egy 3-as forgót, rögzíted az acél, vagy kevlár előkét, horgot. Tűződ a kishalat és várod a kapást.

Most nézzük meg az összetevőket:

Itt megtalálható az összes lényeges kellék ahhoz, hogy össze rakjuk a szereléket. (Na jó a bot és az orsó nincs itt.)

Lássuk egy kicsit részletesebben:

Az egyik legfontosabb kellék az acélelőke, melyek közül ez egy wolfram szálas előke.

Két fajta csukázó úszó, az egyik kivehető izével, melynek a helyére világító-patron rakható.

Itt láthatjátok közelről a forgókapcsos karabinert és az anélküli karabinert.

Itt a végszerelék. Mely áll egy főzsinórból, rajta az úszó, alatta a gömbólom, hurok, rajt a forgókapcsos-karabiner, acélelőke, forgó- kapocsnélküli karabiner és rajta a füles süllőző horog.

A kishal lehet küsz, bodorka, kárász, vörösszárnyú- és dévérkeszeg, olyan 7-14 centiméterig. Bár igaz, hogy elméletig ilyenkor nem valami szerencsés rablóhalazni, mivel a víz tele van kishallal és nagyon nehéz becsapni őket. Dehát próba szerencse.

A legfontosabb a csuka szájába kézzel ne nyúlkáljatok, mert nagyon éles a fogsora és a harapása is. Könnyen leharapja az ujjperceteket. Ha erre a nemes halra horgásztok mindig legyen nálatok szájfeszítő és horogszabadító csipesz.

 

Compó

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Compó

(Tinca tinca)

Tilalmi idő: Nincs Méretkorlátozás alá nem esik.

A compót külföldön ízletes húsa miatt többre becsülik, mint nálunk. Tenyésztésükre a pontyos tógazdaságokban járulékos halként nagyobb gondot fordítanak, mint hazánkban. A mi vizeinkben inkább csak az iszapos fenekű, vízi növényzettel dúsan belepett, az elmocsarasodás felé haladó kisebb-nagyobb tavakban található. A compó zömök testalkatú s igen nyálkás hal.

Szájszögletében egy-egy bajuszszál van. Igen szívós, kis oxigénigényű hal. Zömök, hengeres testű hal. Háta sötétzöld, oldalai zöldes aranysárgák. Teste, amelyet szokatlanul apró pikkelyek borítanak, igen nyálkás. Májustól július végéig ívik. Ugyanolyan jellegű vizeken található, mint a kárász. Életmódja is hasonló. Tápláléka álcákból, férgekből és növényi anyagokból áll. Lomha, táplálékát lassan, ízlelgetve fogyasztja el.

A compó horgászata:
A horogra feltűnő óvatossággal kap. Úszós felszereléssel fogható. A horgon erőteljesen védekezik, ezért a korábban ismertetett erős dévérező felszereléssel, 0,20 - 0,25-ös zsinórral, 8-10-es horoggal horgásszunk rá. Csalétkül az apró giliszta és a tésztaféleségek egyaránt jól beválnak. A bevágást ne siessük el. Hagyjunk időt, hogy a horgot a szájába vegye, és az úszóval elsétáljon. Az apró compó szívóssága miatt kitűnő csalétek csukára. Az erős dévérezőszerszámra rendszerint 20-30 dkg-os példányok akadnak. Egyes vizeken súlya eléri, ritkán meghaladja az egy kg-ot is. A kárász és a compó inkább a mocsaras vizeket kedveli, a jászkeszeg és a paduc viszont a friss, gyorsabb folyású vizek lakója.

 

Fehér busa

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Fehér busa

Testfelépítés:
Teste oldalról erősen lapított, közepes testmagasságú. Feje nagy, de a pettyes busáénál kisebb. Szája felső állású. A szájszögletből húzott vízszintes vonal áthalad a szemen. A kopoltyúíveken a szűrőfelület szélesebb, mint a légzőfelület. A hátúszó rövid és magas, szegélye egyenes. A mellúszó nem éri el a hasúszó tövét, a farokalatti úszó viszonylag hosszú. A faroknyél magas, a farokúszó mélyen kivágott. A hasvonal jellegzetes éle a kopoltyúktól egészen a farokalatti úszókig terjed. Cycloid pikkelyei aprók, vékonyak, amelyek a fiatalabb egyedeken ezüstösen, az idősebb példányokon ólomszürkén csillognak. A hátoldal szürke, esetleg zöldes árnyalatú, az oldalak és a has ezüstösen fehérek. A hát- és a farokúszó szürke, a többi úszó sárgás árnyalatú.

Elterjedés, élőhely:
Tipikus folyóvízi hal, eredeti élőhelyén életének egy részét a főmederben, az intenzív táplálkozás időszakát pedig a kiöntésekben tölti. Hazánkban tavakban, holtágakban is megél.

Szaporodás, egyedfejlődés:
Őshazájában ivarérettségét 3-4, hazánkban 5-6 év után éri el. Az ivarérett példányok a folyók felső, gyors áramlású, zátonyos szakaszán, a felszín közelében ívnak, 23-24 ° C-os vízben. Az 1,2 mm átmérőjű lerakott ikrák néhány óra alatt 4-4,5 mm-esre duzzadnak, amelyek fajtömege a vízével azonos, így lebegve messzire sodródnak a folyóban. Embrionális fejlődésük a magas hőmérsékleten gyors, a 6 mm-es hosszúságú lárvák 1,5-2 nap alatt kelnek ki, és még legalább 1 hétig sodródnak, miközben teljesen felélik szikanyagukat. Önálló táplálkozásukat már a folyók lassúbb szakaszain kezdik meg.

Táplálkozása:
A pettyes busa főleg állati eredetű planktonokkal táplálkozik, de fogyaszt növényi apróállatokat is. Elsősorban Daphnia, Cyclops nauplius, Diatoma fajok jelentik fő tálálékát. Tápláléka zömét a zooplanktonok teszik ki, de emellett jelentős a lebegő szerves törmelék fogyasztása is, amit a kopoltyúívek belső oldalán található szűrőszervvel vesz fel. A problémák hasonlóak a fehér busánál leírtakkal. A kifejlett egyedek fő táplálékát zooplankton-szervezetek és detritusz, kisebb mennyiségben algák alkotják. Hazai vizeinkben a faj természetes szaporodását eddig még nem tapasztalták.

Horgászata:
Ez a hal nálunk tájidegen halnak számít, származási helye az Amur és az attól délre esõ folyók vízrendszere. Hazánkban 1963-ban telepítették be és mivel jól alkalmazkodik környezetéhez, ezért hamar elterjedt az összes jelentős folyó- és álló vizünkben, holtágainkban.
Elsősorban fitoplanktonokat és zooplanktonokat eszik, tehát egyik kifejlet hazai halfajunknak sem táplálék konkurense, de mivel planktonokat eszik ezért a halfajok ivadékai elől fogyasztja el azokat.

Horgászatához tehát fontos tudnunk, hogy úszó planktonnal táplálkozik, amit nem igazán tudunk horogra húzni, mivel vagy nincs ilyen kishorog, vagy nem jó a szemünk :-), ebből következik az, hogy a busa horgászatában teljesen el van fogadva a külső akasztás, mert ez a hal nem táplálkozik a hagyományos módon vett a horgászatban használatos növényi, vagy állati eredetű csalival. Ugyanis a busa vízszűrésre specializálódott, ami annyit jelent, hogy a vizet beszívja megszűri és a felesleges vizet kiengedi a kopoltyúján a táplálékot tovább jutatja az emésztőrendszerébe. Ebből adódik a megfogásához alkalmazott sportszerű horgászmódszer.
A tapasztalatok alapján a busa gyorsan felfigyel a vízbe jutatott etetőanyagfelhőre, mely oda csalja őket táplálkozni. Ha direkt busára szeretnénk horgászni akkor ha az etetőanyaghoz keverhetünk egy kis kukorica- vagy lucernalisztet esetleg egy kis tejport. De szereti az édeset is főleg a méz és vanília ízesítést.
Az etetőanyagot úgy kell bekeverni, hogy a vízbeérést követően azonnal szétessenek a gombócok és a vízoszlop közepén fejtsék ki hatásukat. Folyamatosan kell etetni, hogy az etetőanyag felhő állandó legyen.
Általában a vízoszlop felénél horgászunk rájuk úszós vagy fenekező módszerrel. Ne felejtsük el, hogy mivel igen erős és esetleg jókorára megnövő hallal állunk szembe ehhez válaszuk meg a felszerelésünket is. Ja és a horogra nem fontos csalit tenni, vagyis a legalkalmasabb csali egy szem technopufi, amit szürcsölése közben beszippant és máris lehet fárasztani.

Most nézünk meg egy jó kis módszert:

A hozzávalók és az összeszerelése:

A hajszálelőke és a technopufi valamint a horog kapcsolat, bojli-fűzőtű segítségével.

Össze kötve a un. busafa amire technopufit rálehet húzni, valamint egy darab forgókapoccsal ellátott karabiner, mely a főzsinórra van erősítve és a horgok rá vannak kötve.

Na és az előkezsinórra kötött technopufi...

...és a kész szerelék mellyel meg lehet fogni a cél halakat a busákat.

 

Pettyes busa

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Pettyes busa

Magyar nevei: magyar nevei: márványhal, márványponty, pettyes ponty, vastaghomlokú hal.

Testfelépítés:
Teste oldalról lapított, közepesen magas. Feje feltűnően nagy, homloka széles. A szájszögletből húzott vízszintes vonal átmegy a szemen vagy fölötte halad, a szemek alacsonyabban fekszenek, mint a fehér busáé. A száj felső állású. A kopoltyúíveken a szűrő- és légzőfelület szélessége azonos, a szűrőfelület nem szivacsos, hanem lemezes. A hátúszó rövid és magas, a mellúszó hátrasimítva túlér a hasúszó tövén. A faroknyél magas, a farokúszó aránytalanul nagy és mélyen kivágott. A hasél csak a hasúszók és a farokalatti úszó között figyelhető meg. Cycloid pikkelyei aprók, vékonyak. Háta sötétszürke, oldala ezüstös, vörösesbarnán vagy sötétszürkén szabálytalanul márványozott. Úszói szürkék, néha vörösen árnyaltak.

Elterjedés, élőhely:
A Busa eredetileg Kína folyóiban élt. A pettyes busa is több kontinensre eljutott: megtalálható Európában, Afrikában, az Egyesült Államokban, de Peruban is. Hazánkba 1963-ban hozták be. Őshazájában a fehér busához hasonlóan a nagy folyók tipikus reofil halfaja, hazánkban jól érzi magát a tározók, nagyobb tavak és holtágak állóvizében is.

Szaporodás, egyedfejlődés:
Ivarérettségét eredeti elterjedési területén 3-4, hazánkban 5-6 év alatt éri el. Csapatosan vonul májusban-júniusban a folyók kavicsos, mérsékelt sodrású szakaszaira, ahol egy-egy ikrás 1 millió körüli, 1,25-1,55 mm átmérőjű ikráját vízközt szórja szét. A megduzzadó szedercsíra állapotú ikra 3,2-5,3 mm nagyságú, amely 1 g/cm3 körüli fajtömege lévén lebeg. A megtermékenyítést követően kb. 36-50 óra múlva kelnek ki a sárgásfehér, szem és száj nélküli lárvák. Szabad életük első 4-5 napjában szikanyagukat élik fel. A folyó sodrával utazó lárvák pigmentálódásához, kopoltyú és szájnyílásuk kialakulásához 6-8 nap szükséges, ekkor érnek a táplálékbő árterületekre, ahol kerekesférgekkel és apró planktonrákokkal élnek.

Táplálkozása:
A pettyes busa főleg állati eredetű planktonokkal táplálkozik, de fogyaszt növényi apróállatokat is. Elsősorban Daphnia, Cyclops nauplius, Diatoma fajok jelentik fo tálálékát. Tápláléka zömét a zooplanktonok teszik ki, de emellett jelentős a lebegő szerves törmelék fogyasztása is, amit a kopoltyúívek belső oldalán található szűrőszervvel vesz fel. A problémák hasonlóak a fehér busánál leírtakkal. A kifejlett egyedek fő táplálékát zooplankton-szervezetek és detritusz, kisebb mennyiségben algák alkotják. Hazai vizeinkben a faj természetes szaporodását eddig még nem tapasztalták.

 

Bodorka

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Bodorka

(Rutilus rutilus)

Tilalmi idő: Nincs. Méretkorlátozás alá nem esik.

Bodorka (Varsaszárnyú koncér, Göndér)
Külső megjelenése igen hasonló a vörösszárnyú keszegéhez, a következők alapján azonban jól meg lehet őket különböztetni egymástól. A bodorka szája csúcsba nyíló, felső állású, szemköre piros, páros úszói sárgás téglavörösek, hátúszóinak kezdete egybevág a hasúszók kezdetével, Háta zöldes, oldalai ezüstös színűek. A vörösszárnyú keszeg szája középállású, szemköre narancssárga, páros úszói vérvörösek, hátúszója jóval hátrább áll, mint hasúszói. A bodorka életmódja is hasonló a vörösszárnyú keszegéhez. Hazánk szinte valamennyi vizében megtalálható. Kedveli a növényzettel jól benőtt, csendesebb vizeket. A bodorkacsapatok gyakran együtt járnak a vörösszárnyú keszegéivel. Táplálkozásuk is megegyezik.

Az apróbb bodorkát csaliként is fel lehet használni, noha nem olyan eleven és kevésbé szívós, mint a vörösszárnyú keszeg. E két halfaj egyébként többnyire vegyesen akad horogra. A különbség csupán annyi, hogy a bodorkor általában mélyebb eresztékkel fogható.A nagyobb példányokra is úszós felszereléssel horgásszunk. Rendszerint dévérezés közben kerülnek horogra.

 

Balin (ragadozó ön)

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Balin

(Ragadozó őn, Aspius aspius L.)

A keszegfélék családjához tartozó, ragadozó életmódot folytató hal. Teste hosszú, oldalt kissé lapított. Szája mélyen hasított. Alsó állkapcsa túlér a felsőn. Színe oldalt ólmosan ezüstös, hasán fehér. A háta zöldes vagy kékes árnyalatú. Hatalmas úszói szürkék és alul többnyire vörhenyes árnyalatúak. Ívása április elején kezdődik, de május közepéig is elúzódhat. Ikráit a fák vízbe nyúló bolyhos gyökérzetére rakja. A balin fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje: március 1-től április 30-ig tart. Kifogható legkisebb mérete 30 cm, a horgászkezelésben levő zárt vizeken 40 cm. Ez utóbbi vizekből naponta 3 db-nál többet kifogni tilos. Horogra leggyakrabban az 1-2 kg-os példányok kapnak.

De 5-6 kg-osak is előfordulnak. Hazánk szinte valamennyi folyójában és nagyobb tavában megtalálható. Fő tápláléka a küsz Kora tavasztól őszig szüntelenül cirkál a víz felső rétegében és hatalmas loccsanásokkal vág a küszcsapatok közé. Rávág a víz színe felett repülő vagy a víz színére hulló nagyobb rovarokra, lepkékre is. Mindenütt a küszcsapatokat követi. A Balatonon néha közvetlenül a mólók kövezése melle t rabol. A folyóvizeken a kőzárások, sarkantyúk, hídlábak vagy más akadályok mögött kialakuló forgókban tanyázik.

Szívesen tartózkodik a sóderzátonyok felett rohanó sebes vízfolyásokban. Késő ősszel a zátonyesések mögötti mélyebb vizeken akadhatunk rá. A balin a horgászok egyik legkedveltebb sporthala. Horgászata igen változatos. Egyaránt fogható műléggyel, villantóval, sőt vízigolyóval úsztatott élőhallal is Horgászatának legélvezetesebb módja a legyező horgászat. Ehhez bármilyen erősebb pisztrángozó legyes felszerelés megfelelő. Csupán az az eltérés, hogy nagyobb legyet kell az előkére szerelni. Az apró pisztrángozó legyekre javarészt csak kisebb balinok kapnak. A nagy legyek közül az üzletekben kapható 1/0-2-es horgokra kötött színes fantázialegyek válnak be többnyire. Általában jó, ha a balinozólegyeken minél több a fehér, az élénkpiros szín, valamint a páva faroktollának csillogó zöldje. Mivel balinozáskor több kilogrammos halak is horogra akadhatnak, kössünk a legyes zsinór alá 70-100 méter hosszú, 0,30- 0,35-ös alátétzsineget. Ennek megfelelően az orsó is legyen a szokásosnál kissé nagyobb átmérőjű legyezőorr A legyező-felszereléssel óvatosan közelítsük meg azokat a helyeket, ahol 15-25 méteren belül látunk rablásokat.

A jól vezetett műlégyre a balín rendkívül hevesen kap). Első kirohanásakor gyakran tép le az orsóról 50-60 méter zsineget. Ezért jó ilyenkor a hosszú alátétzsinór Ha nincs megfelelő legyező-felszerelésünk, vagy a balinok olyan távolságban rabolnak, ahol a műléggyel nem érhetők el, akkor villantóval vagy a hazánkban kialakított szivarólmos-műlegyes szerszámmal pergetve próbálkozzuk Mindkettőhöz közepesen merev, 2,10-2,70-es bot, peremfutó orsó és 0,25-0,35-ös zsinór a megfelel. A balinra a különböző típusú önsúlyos támolygó és körforgó villantók többsége jól beválik. Fontos azonban, hogy a kisebb méretűeket használjuk, és a melegebb időszakban, amikor a balín a víz színén rabol, a víz felső rétegében vezessük a villantót. Gyakran megfigyelhetjük, amint a balinok közvetlenül a víz színe alatt vonulva, hatalmas V betűket szántanak a vízen.

Ilyenkor dobjuk túl a villantót, jóval a V alak elé, hogy keresztezze a balín útját. Késő ősszel, amikor az apró halak eltűnnek a víz színéről, csal; mélyen, a fenék közelében számíthatunk kapásra. A szivarólmos felszerelés (38. ábra) akkor működik kifogástalanul, ha behúzáskor az ólom és a második légy a víz színe alá kerül, a hosszabb előkén lógó első légy, pedig ide-oda táncol a víz színén. Vízigolyóval olyankor érdemes kísérletezni, amikor a műlégy és a villantó csődöt mond, de a megismétlődő rablások arra figyelmeztetnek, érdemes lenne élő kishallal próbálkozni. Használjunk ilyenkor minél vékonyabb 0,20-0,25-ös zsineget és 60-80 centiméteres előkére szerelt 1/0-1 számú horgot.

Ólomra nincs szükség. A vízigolyó a zsinór és az előke közé kerül. A horgot óvatosan akasszuk a kishal orrába. Folyóvízben a csalihalat a vízfolyással úsztathatjuk az örvénybe és ott a bot lassú mozgatásával ingerelhetjük a kapásra a balinokat. Állóvízben a vízigolyót félig vízzel töltve könnyen juttathatjuk a kishalat a szükséges távolságra. A horogra akadt balin fárasztása igen élvezetes. Első hosszú kirohanása után is erőteljesen küzd a horgon. A part közelében azonban rendszerint már elfekszik a vízen, s ilyenkor kiemelőháló nélkül is birtokba vehetjük.

 

Angolna

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Angolna

(Anguilla anguilla)

Testi felépítése:
Az angolna oldalról illetve felülről lapított, alakja nyílszerű, orsó alakú, kígyószerű. A fej felülről enyhén lapított, a száj felé elkeskenyedően kúpos, a nyakrész közvetlenül kapcsolódik a törzshöz. A fej alakja szerint két típust különböztetünk meg: a hegyes fejűt, illetve a tompa fejűt. Táplálkozásban is különböznek egymástól, a hegyesfejű inkább apróállatevő, míg a tompafejű ragadozó életmódot folytat. A törzs a koponyától egyenletese kiszélesedő, hengerszerűen megnyúlt, átmenet nélkül kapcsolódik a farki részhez. Az egyetlen páros úszó, a mellúszó amely közvetlenül a kopoltyúnyílás mögött fekszik. A hátúszó és a farokalatti úszó látszólag egybenőtt, de megtalálható a kettőt elválasztó farokúszó. Az angolna úszósugarai lágyak, hiányzik az első kemény úszósugár. A farok a farokvég felé oldalról fokozatosan lapítottá válik, és átmenettel csúcsban végződik. A farokúszó külső látszatra szimmetrikus, de belső váza részaránytalan. Bőre nagyon síkos, nyálkás, testét apró, bőrbe ágyazott pikkelyek fedik. Az angolnát ha hosszabb időre kivesszük a vízből akkor sem pusztul el mivel fejlett a bőrlégzése, ami 1 kg-os halnál 12-13 celsius-fokon 1,5 köbcentiméter levegőt felvételét jelenti. Elsősorban vándorláskor hasznos számára ez a tulajdonság, hiszen a hosszú útja során szárazföldi akadályokat is le kell küzdenie.

Szaporodás, egyedfejlődés, növekedés:
Az ivarérett angolna az édesvízből a tengerbe vándorol ívásra. Sokáig nem tudta senki megállapítani az ívás pontos helyét, de 1967-ben Bertelsen-nek sikerült nagyobb pontossággal megállapítani az angolna ívóhelyének pontos koordinátáit. Szerinte az ívás a ráktérítő és a 60 fok nyugati hosszúság metszéspontjánál a Sargasso-tengerben valószínű.
A Sargasso-tenger az Atlanti-óceánnak a Bermuda-szigetek, Azori-szigetek és a Karib-szigetek közötti része. Nevét a vízben nagy tömegben lebegő Sargassum barna moszatról kapta. A víz sótartalma 36,5 %, óceáni viszonyok között a legnagyobb átlátszóságot itt mérték.
A mai napig sem tisztázódott, hogy az angolnák milyen mélységben és milyen módon ívnak. Egyes szakemberek a lárvafogási mélységből indulnak ki, tehát 200-500 m mélyen tételezik fel az ívást.
A következő ábra szemlélteti az angolna egyedfejlődését:

Növekedése táplálékban gazdag vizekben gyorsnak mondható, azonos korú halak között nagy növekedésbeli különbségek vannak. Általában 40-45 cm-es testhosszúságot érnek el a vándorlásig, ennél nagyobbra ritkán nő.

Táplálkozás:
Az angolna táplálkozását tekintve mindenevőnek mondható, fenéklakó mivolta révén az ott előforduló táplálékszervezetek alkotják tplálékának nagy részét. Néhányat említve: gyűrűsférgek, puhatestűek, csigák, kagylók, rákok (alsórendű, felsőrendű), rovarok, halak kétéltűek. A táplálékfajták fogyasztását ki lehet vetíteni évszakokra is: alsórendű rákok - márciustól novemberig csökkenő tendenciával, puhatestűeket - nyár végétől novemberig, halakat - június július hónapban.

Hol keressük:
Az angolna hazánkba mivel telepítéssel került, ezért csak olyan vizekben fordul elő ahová betelepítették, illetve ahová vándorlása során eljut. Fenéklakó hal ezért a fenék közelében kell hogy keressük. Szívesen bújik az iszapba, ahová szinte teljesen be tudja ásni magá, úgy hogy csak a feje látszik. Szeret megbújni vízbedőlt fák, bokrok, elsüllyedt hajóroncsok mellett. Nagyobb tavakban mint például a Balatonon, a partbiztosító kövezések réseiben is előszerettel tanyázik. Nagyobb vizeinkben mint a Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó (rendkívül erős állomány él itt), megyénkben az Alcsiszigeti Holt-Tisza, Cibaki holtág, Szajoli Holtág kecsegtet jó angolnazsákmánnyal.

Kapási idők:
Az angolna éjszakai ragadozó, de ez nem azt jelenti, hogy nappal nem vesz magához táplálékot, sőt a legtöbb kapitális angolnát éppenhogy nappal sikerül horogra csalni. Éjszaka holdvilágnál feljönnek egészen a felszín közelébe és ott ragadozzák az apró küszöket, ilyenkor hallani cuppogós rablásokat, a harcsáéval nem lehet összetéveszteni, mert a harcsának a rablása mélyebb hangú csobbanás. Az időjárás is befolyásolja az angolna kapókedvét, amikor hétágra süt a nap, szinte alig lehet horogra csalni, szeles esős időben viszont fokozottan aktív, ilyenkor könnyű megfogni. A mélyebb tavakon eredményesek lehet a hajnali órák.

Horgászmódszerek:
A hal horgászatára legtöbb esetben csak a fenekező horgászmódszer jöhet szóba, tulajdonképpen ugyanaz a módszer amit a harcsázásnál említettem. A Balatoni mólókon ismeretes még egy módszer ami igen eredményes a kövek közé rejtőzött angolnák megfogására. Ez úgy néz ki, hogy egy rövid T fogantyús acélrúd aminek a végére fel van erősítve acálszál, vagy kevlár előke (az előke hossza max. 2m, azért kel hogy a kövek el ne darálják a zsineget), az előke végén egy egyágú horog. Ezt a szereléket belógatják a kövezés réseibe, ahol az angolnák meglapulnak, és emelik süllyesztik a csalit, amíg a hal oda nem kap, majd egy gyors határozott mozdulattal kiemelik a partra.

Felszerelés:
Az angolnázáshoz masszív megbízható felszerelés kell, mivel a halat nem lehet fárasztani, mert farkával megkapaszkodik a legkisebb akadályba is és letépi magát a horogról. Egyenletes határozott, és erős húzással kell partra kényszríteni, amely akció igényli az erős megbízható felszerelést. A bot tekintetében követelmény, hogy spiccakciós legyen, hossza 3 m, dobósúlya 80-150 g. Az orsóra férjen fel 0,50-es zsinórból 100 m (50-es orsó), a zsinór 0,35 mm-es legyen. Előfordul, hogy az angolna a pontyozás, vagy harcsázás mellékhalaként jelentkezik. Így tulajdonképpen megfelelnek azok a szerelékek is.

Csalik:
A csalik tekintetében csak állati eredetűek jöhetnek szóba, az angolna apróállatevő, illetve ragadozó. A leguniverzálisabb csali a hal, illetve a giliszta. A kishalat élve (3-5 cm), illetve szeletbe is felrakhatjuk a horogra, a gilisztát mindig csokorba tűzzük, ugyanis előfordul, hogy a kishalak lecsipegetik. Egyéb állati eredetű csalival is érdemes próbálkozni: marhamáj, lép, tüdődarabka stb.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás:
A fársztás anyiból áll csupán, hogy egyenletes húzással pumpálva, távol tartsuk a halat a fenéken lévő akadályoktól amiben megkapaszkodhat, ha ügyesen csináljuk az angolna valósággal kipattan a vízből. Szákolni nem érdemes, mert egyrészt az erőse nyálkás bőrű hal teljesen összepiszkítja a hálót, másrészt könnyedén kibújik belőle. Egyszerűbb a zsinór megfogva partra csúsztatni. Néhol az esernyőtrükköt alkalmazzák, ami abból áll, hogy az angolnát egy kinyitott és a vízre tett esernyőbe húzzák bele ahonnan nem nagyon tud kijönni, mert az esernyő csúszik és a hal nem tud sehol megkapaszkodni. Amint kiemeltük a halat a vízből ragadjuk meg újságpapírral, vagy kesztyűvel jó erősen a feje mögött és a horgot szabadítsuk ki, amennyiben mélyen nyelte el a horgot ne próbálkozzunk a kiszabadításával, a hal tisztításakor úgy is visszakapjuk a horgot, hanem vágjuk el a zsinórt (gyakran előfordul, hogy nagyon elnyeli a horgot). A halat élvetartani nem éppen egyszerú, minden kis résen ki tud bújni, rendkívül szemfüles, a legjobb módszer nejlonzacskóba belerakni, és a zacskó zsáját jó erősen elkötni. Legjobb azonnal az angolnát megölni, amely úgy történik, hogy a farokrészét erősen odacsapjuk valamilyen kemény tárgyhoz, itt vannak a hal főbb idegrendszeri szervei, a halat nyúzzuk meg, mégpedig úgy, hogy a fejénél fogva felkötjük, a nyakánál körbemetsszük, és a bőrét kombináltfogóval kétoldalt megfogva egy lendülettel, mint egy zoknit lehúzzuk. Utána távolítsuk el a belső szerveit.

 

Amur

IWIWFacebookTwitterDel.icio.usGoogle bookmarkLinkter.huvipstart.huSatartlapDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Amur

(Ctenopharingodon idella Valenciennes)

Legkisebb kifogható méret: 40 cm

Testfelépítés:
Alakja igen hasonlít a nyurgapontyéhoz. Szája alsó állású, bajuszszálai nincsenek.

Szaporodás, egyedfejlődés:
Május-június hónapokban csoportosan ívik. Az egykori Szovjetunióban megoldották mesterséges szaporítását, s ezt a módszert mi is átvettük, de már nálunk is vannak természetes ívásból származó szaporulatok.

Táplálkozása:
Csak növényi eredetű táplálékot fogyaszt: békanyálat, hínárt, idősebb korában sást és nádat is.

 


Rekordhalak

A legjobb kikapcsolódás - Csubák Gábor Szerelésem - Kerekes Sándor
Anver horgásztó Ponty - Dalanics Mihály
pergetve fogott harcsa Ponty - Takács György
Wachteinheim József pontyai amur
sügér amur
Időjárás

Ki olvas minket
Oldalainkat 87 vendég böngészi
Látogatottság
mod_vvisit_counterMa:106
mod_vvisit_counterTegnap:188
mod_vvisit_counterEzen a héten:106
mod_vvisit_counterMúlt héten:1373
mod_vvisit_counterEbben a hónapban:3792
mod_vvisit_counterMúlt hónapban:1149
mod_vvisit_counterÖsszes:891517